Állunk a sorban, bebocsátásra várva a Siratófalhoz. Több irányból lehet a helyet megközelíteni, de csak szigorú biztonsági ellenőrzést követően. Lassan totyogunk, én, mint mindig, zárom a sort, begyűjtöm a lemaradókat, a fényképezőket. El ne vesszen valaki. Mögöttem izraeli iskoláscsoport zajong. Lehetnek tán 8-10 évesek. Vezeti őket egy tanító néni. Hallom, amint angolul biztatja a gyerekeket: kérdezzétek meg a bácsit, honnan jött. Ők rögvest körül fognak és kérdeznek. Mondom, Magyarországról jöttünk, ez itt előttetek a sorban egy magyar csoport. És szereted Izraelt? – szegezik nekem a kérdést. Keresztyén vagyok, - gondolom. A választott nép története valahol az én történetem is. No meg már ötödször vagyok itt, vezettem már néhány zarándokcsoportot. Ismerős a táj, megfog a közel-keleti kavargás, eminnen a müezzin szól, amott a harangok zúgnak. Szakállas-pajeszos fekete ruhás ortodox zsidók sietnek tán a közeli zsinagógába. Mit mondhatnék mást? – Izrael itt van a szívemben! – mondom a gyerekeknek. Mire ők csillogó, hálás szemekkel simogatják a kezemet, a karomat…

Ülünk a buszban, Galilea tájain suhanunk. Benn kellemes hűvös, kinn már a májusi nyár melege. A kukorica virágzik, a gabonát sokfelé már learatták, bálázógépek járják a földeket. Érik a szőlő a furcsa, „v” alakra nevelt karokon a madárvédő háló alatt. Az utóbbi húsz évben nagyot fejlődött Izrael szőlő és bor kultúrája. Errefelé is szaporodnak a jónevű pincészetek. Ezen a tájon a szőlőtermelésnek sokezer éves hagyománya van, itt a károkozó fagytól nem kell tartani. A boltok polcain szinte csak helyi és minőségi borok sorakoznak. Izrael megteheti, hogy védi a saját piacát. Nézem, hogy majd minden földet behálóznak a csepegtető öntözés vékony fekete csövei. Napraforgóhoz, kukoricához, gyümölcsfákhoz, de a városi parkok virágaihoz így juttatják el az éltető folyadékot. Hiába, normálisan áprilistól novemberig ebben az országban nem esik az eső. Halljuk az idegenvezetőtől, hogy Izrael élen jár a csepegtető öntözési technológia kifejlesztésében és exportjában. Ahol kevés a víz, ott az ember megtanulja azt takarékosan használni.

Lassan, meg-megállva ballagunk a különböző bibliai helyeken. A Szentföld egy nyitott történelemkönyv. Ősi kánaáni, későbbi zsidó majd ezt követően a lovagkor építészeti emlékei keverednek a sok száz éves török uralom még ma is meghatározó építészeti emlékeivel. Hol a tizenegyezer éves Jerikó dombja, - „tel”-je mellett vezet el utunk, s rá nemsokára már Akko keresztyén lovagvárát csodálhatjuk meg. S meglep, hogy Jeruzsálem óvárosának fényképekről is jól ismert falait Szulejmán török szultán építtette. A Via dolorosán, a szenvedés útján járva itt-ott római kori utcaköveken tapos a lábunk – talán Jézus is járt erre valamikor?

És az emberek. Betlehemben csadoros nők jönnek szembe, csak a szemük világít a ruha hasadékából. A járdaszigeten a dugóban várakozó autósoknak török kávét árul egy palesztin fiú. A „szuk”-ban, a bazárban mindent el akarnak adni az arra járónak. Hangosan, kiabálva, de egyáltalán nem mérgesen. Lehet alkudni, még így is ők fognak jól járni. És ott vannak a zsidók. Kik teljesen európai módon öltöznek, másoknak a fejét ékesíti a „kipa”, a kis sapka, emlékeztetve a férfit, hogy fölötte mindig ott van az Úr. Aztán az ortodox zsidók, télen-nyáron, hidegben és melegben mindig ugyanabban a fekete kalapban, kaftánban, - a haszidok kerek szőrmekalapban. Jeruzsálemben ott van a szatmári zsidók által alapított „Meá seárim – száz kapu” negyed. Ahol szombaton az utcákat is lezárják a véletlenül behajtó autók elől – a nyugalom napját meg ne szegje valaki is. A Genezáreth-tó partján lévő, ugyancsak magyar zsidók alapította Ma`agan kibuc idős alapító-lakója, egy debreceni zsidó asszony. Aki boldog, hogy magyarul beszélgethetett velünk.

És végül a modern Izrael. Tel Aviv és Netanya. Világvárosok, 30-50 emeletes toronyházakkal, kétszer öt sávos autópályákkal, épülő nagysebességű gyorsvasúttal. Modern bevásárló központok, éttermek, bárok várják a betérőt. A Földközi-tenger végtelen, homokos tengerpartja a májusi nyárban ellenállhatatlanul fürdésre csábít. – És mindemellett ott vibrál a levegőben a szinte megoldhatatlan zsidó-palesztin ellentét. Jónéhány ENSZ tagország a mai napig sem ismerte el Izrael államot, ahogy Jeruzsálem főváros voltát sem.

E nagyjából dunántúlnyi országban összesűrítve él együtt Kelet és Nyugat, Nyugat-Európa és a Közel-Kelet. – A Mindenható egyszer úgy döntött, hogy itt, ezen a földön mutatja meg hatalmát és szeretetét egy nép sorsán, történelmén keresztül a Föld minden lakójának. - A zsidók Jeruzsálem felé fordulnak ima közben, imáikban folyton említik a nevét és a húsvéti - széder esti ima immár kétezer éve minden évben ezekkel a szavakkal zárul:

„Hasana haba be-Jerusalaim”, azaz Jövőre Jeruzsálemben.

Úgy legyen.

Lupták György
a BB Tours egyik utasa